Az 1956-os Eurovíziós Dalfesztivál volt az első Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Svájc adott otthont. A helyszín a luganói Teatro Kursaal volt.
A verseny ötlete egy évvel korábban, az Európai Műsorsugárzók Uniójának egy monacó-i ülésén vetődött fel, az olasz Sanremói Fesztivál mintájára.
Az első versenyt főleg rádión lehetett figyelemmel kísérni. Kamerák is voltak a helyszínen, de a versenyről nem maradt fenn videófelvétel a győztes dal előadásának kivételével.
A résztvevők
A résztvevő országokat kötelezték arra, hogy nemzeti döntőn válasszák ki az indulókat. (Ezt a szabályt később elvetették.)
Ausztria, Dánia és az Egyesült Királyság bár előzetesen jelezték indulási szándékukat, végül nem vehettek részt, mert lekésték a jelentkezési határidőt. Egy évvel később mindhárom ország csatlakozott.
Így végül hét ország énekesei alkották az első dalverseny mezőnyét. Ezek: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország, és Svájc.
A verseny
Az egy óra negyven percen át tartó első verseny több dologban is rendhagyó volt. Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy a résztvevő országok két-két dallal versenyeztek. Ezenkívül ez volt az egyetlen dalverseny, ahol a zsűritagok a saját országukra is szavaztak, illetve ahol nem volt nyílt szavazás, hanem csak a győztest hirdették ki. A részletes pontszámok sosem kerültek nyilvánosságra. Érdekesség, hogy máig ez volt az egyetlen alkalom arra is, hogy egy férfi egyedül vezette a műsort.
A szabályok értelmében a dalok legfeljebb három és fél percesek lehettek – ezt a következő évben három percre csökkentették –, és csak szólóénekesek vehettek részt. Duók már a következő évben szerepelhettek, együttesek viszont csak 1971-től.
Az előadókat egy huszonnégy tagú zenekar kísérte, Fernando Paggi karmester vezényletével.
A dalok utáni szünetben a Les Joyeux Rossignols együttes szórakoztatta a közönséget.
A szavazás
Mindegyik résztvevő ország két zsűritagot küldött Luganóba, kivéve Luxemburg, akik engedélyt adtak rá, hogy a svájci zsűri szavazzon a nevükben. A későbbi években a szabályok már nem adtak lehetőséget erre.
A zsűritagok 1 és 10 között pontozták mindegyik dalt – a sajátjukat is –, és a legtöbb pontot kapott dalt hirdették ki győztesként.
Eredmények
1 |
Hollandia |
Jetty Paerl |
De vogels van Holland |
2 |
Svájc |
Lys Assia |
Das alte Karussell |
3 |
Belgium |
Fud Leclerc |
Messieurs les noyés de la Seine |
4 |
Németország |
Walter Andreas Schwarz |
Im Wartesaal zum großen Glück |
5 |
Franciaország |
Mathé Altéry |
Le temps perdu |
6 |
Luxemburg |
Michèle Arnaud |
Ne crois pas |
7 |
Olaszország |
Franca Raimondi |
Aprite le finestre |
8 |
Hollandia |
Corry Brokken |
Voorgoed voorbij |
9 |
Svájc |
Lys Assia |
Refrain |
10 |
Belgium |
Mony Marc |
Le plus beau jour de ma vie |
11 |
Németország |
Freddy Quinn |
So geht das jede Nacht |
12 |
Franciaország |
Dany Dauberson |
Il est là |
13 |
Luxemburg |
Michèle Arnaud |
Les amants de minuit |
14 |
Olaszország |
Tonina Torrielli |
Amami se vuoi |
forrás: wikipédia
|