Az 1958-as Eurovíziós Dalfesztivál volt a harmadik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a hollandiai Hilversum adott otthont. A helyszín a hilversumi AVRO Studios volt.
Ekkor lépett életbe az a konvenció, mely szerint az előző év győztese rendezhette meg a versenyt.
A résztvevők
1958-ban debütált Svédország, amely később a verseny egyik legsikeresebb országa lett.
Mindmáig ez az utolsó alkalom, hogy az Egyesült Királyság nem vett részt a versenyen, ezáltal egy angol nyelvű dal sem versenyzett.
Ebben az évben is több olyan énekes volt, akik már korábban is részt vettek: A belga Fud Leclerc 1956-ban is indult, a német Margot Hielscher egy évvel korábban a 4. helyen végzett. Már harmadszor vett részt az 1956-os fesztivál svájci győztese, Lys Assia, aki ezúttal második lett, illetve a holland Corry Brokken, az 1957-es verseny győztese, aki ebben az évben egy kínos rekordot állított fel: ő a verseny történetének egyetlen résztvevője, aki első, és utolsó helyen is végzett. Ez az egyetlen alkalom arra is, hogy a házigazda az utolsó helyen végzett. Legközelebb csak 2011-ben fordult elő
az, hogy a visszatérő előadók közül ketten már korábban győztek.
A verseny
Az első dalt, az olaszt meg kellett ismételni, mert problémák adódtak a közvetítés közben. Ez a dal, amely itt végül a 3. helyen végzett, később Volare címen világszerte ismertté vált. A dal az amerikai Billboard Hot 100 listát is vezette, és az énekes,
Domenico Modugno két Grammy-díjat is kapott a dalért.
Ebben az évben két szünet is volt: egy a verseny közepén, az 5. dal után, egy pedig a szavazás ideje alatt. Ezalatt a közönséget a Metropole Orkest szórakoztatta.
A szavazás
A szavazás ugyanúgy zajlott, mint az 1957-es versenyen. Mindegyik országnak tíz zsűritagja volt, akik nem a helyszínen, hanem saját országukban követték a közvetítést. Mindegyik zsűritag 1 pontot adott az általa legjobbnak ítélt dalnak. A műsorvezetőnő telefonon keresztül vette fel a kapcsolatot a szóvivőkkel, a fellépési sorrenddel ellentétes sorrendben: Svájc volt az első szavazó, míg Olaszország az utolsó. A szavazás során három ország állt az élen: az első szavazó ország után még a debütáló Svédország állt az élen, majd Franciaország vette át a vezetést. A belga zsűri pontjai után a francia és az olasz dal holtversenyben vezetett, ezt követően azonban a dán zsűritől kapott kilenc pontnak köszönhetően Franciaország ismét az élre állt és ezután már nem is engedték ki a kezükből a vezetést. Ugyan a legutolsó zsűri pontjai előtt mindössze egy pont volt az előnyük a svájci dal előtt, az olasz zsűri által Franciaországnak adott hat pont eldöntötte a versenyt. A győztes dal a holland zsűri kivételével mindegyik szavazó országtól legalább egy pontot kapott.
Ez volt az első alkalom, hogy Franciaország nyert, illetve hogy egy férfi énekes nyerte meg a versenyt.
Eredmények
1 |
Olaszország |
Domenico Modugno |
Nel blu dipinto di blu |
3. |
2 |
Hollandia |
Corry Brokken |
Heel de wereld |
9. |
3 |
Franciaország |
André Claveau |
Dors, mon amour |
1. |
4 |
Luxemburg |
Solange Berry |
Un grand amour |
9. |
5 |
Svédország |
Alice Babs |
Lilla stjärna |
4. |
6 |
Dánia |
Raquel Rastenni |
Jeg rev et blad ud af min dagbog |
8. |
7 |
Belgium |
Fud Leclerc |
Ma petite chatte |
5. |
8 |
Németország |
Margot Hielscher |
Für zwei Groschen Musik |
7. |
9 |
Ausztria |
Liane Augustin |
Die ganze Welt braucht Liebe |
5. |
10 |
Svájc |
Lys Assia |
Giorgio |
2. |
forrás: wikipédia
|