Az 1959-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a negyedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a franciaországbeli Cannes adott otthont. A helyszín a cannes-i Fesztivál- és Kongresszusi Palota volt.
A résztvevők
1959-ben vett részt először Monaco. Az 1958-as versenyen utolsó Luxemburg visszalépett, az Egyesült Királyság pedig visszatért, így összesen 11 dal versenyzett ebben az évben.
Az olasz Domenico Modugno és a dán Birthe Wilke másodszor vettek részt a versenyen.
A verseny
Ekkor lépett életbe az a szabály, mely szerint hivatásos dalszerzők nem lehettek tagjai a zsűrinek.
Ez volt az első alkalom, hogy a rendező ország nagy hangsúlyt fektetett a színpadi képre: a versenyzők egy látványos forgószínpadon adták elő dalaikat. Így mindegyik énekes mögött más, az adott országra jellemző háttér volt látható.
A szavazás
A szavazás ugyanúgy zajlott, mint a korábbi években. Mindegyik országnak tíz zsűritagja volt, akik nem a helyszínen, hanem saját országukban követték a közvetítést. Mindegyik zsűritag 1 pontot adott az általa legjobbnak ítélt dalnak. A műsorvezetőnő telefonon keresztül vette fel a kapcsolatot a szóvivőkkel, a fellépési sorrenddel ellentétes sorrendben: Belgium volt az első szavazó, míg a házigazda Franciaország az utolsó. A szavazás során három dalt váltotta egymást az élen: az első zsűri pontjai után Hollandia állt az élre, utána Svájc vezetett. A svájci zsűri pontjai után három dal – a holland, a svájci és a brit – holtversenyben állt az élen. Az olasz zsűri által Hollandiának adott hét pont döntőnek bizonyult, ezt követően már végig meg tudták őrizni előnyüket. A svájci, a svéd és a dán zsűri kivételével mindegyik ország zsűrije legalább egy ponttal jutalmazta a győztes dalt.
Hollandia lett az első ország, mely másodszor is meg tudta nyerni a versenyt. A dal szerzője, Willy van Hemert írta az 1957-es győztes dalt is, így ő lett az első személy, aki kétszer tudott diadalmaskodni.
Ez az egyetlen alkalom, hogy nemcsak az első helyezett Hollandia dalát, hanem a második és harmadik helyezett brit és francia dalt is újra előadták a műsor végén.
Eredmények
1 |
Franciaország |
Jacques Philippe |
Oui, oui, oui, oui |
3. |
2 |
Dánia |
Birthe Wilke |
Uh, jeg ville ønske jeg var dig |
5. |
3 |
Olaszország |
Domenico Modugno |
Piove (Ciao, ciao bambina) |
6. |
4 |
Monaco |
Jacques Pills |
Mon ami Pierrot |
11. |
5 |
Hollandia |
Teddy Scholten |
Een beetje |
1. |
6 |
Németország |
Alice és Ellen Kessler |
Heute Abend wollen wir tanzen geh'n |
8. |
7 |
Svédország |
Brita Borg |
Augustin |
9. |
8 |
Svájc |
Christa Williams |
Irgendwoher |
4. |
9 |
Ausztria |
Ferry Graf |
Der K und K Kalypso aus Wien |
9. |
10 |
Egyesült Királyság |
Pearl Carr és Teddy Johnson |
Sing, Little Birdie |
2. |
11 |
Belgium |
Bob Benny |
Hou toch van mij |
6. |
forrás: wikipédia
|