Az 1960-os Eurovíziós Dalfesztivál volt az ötödik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek az Egyesült Királyság fővárosa, London adott otthont. A helyszín a londoni Royal Festival Hall volt.
Az 1959-es verseny győztese, Hollandia nem kívánta megrendezni a versenyt, mivel ők voltak a házigazdái az 1958-as dalfesztiválnak is. Az előző évben második helyezett Egyesült Királyság vállalta a feladatot.
A résztvevők
1960-ben vett részt először Norvégia. Luxemburg pedig egy év kihagyás után visszatért, így 13 dal versenyzett.
Először fordult elő, hogy egy korábbi énekes rokona vett részt: a francia Jacqueline Boyer az 1959-es versenyen Monacót képviselő Jacques Pills lánya. Az elért eredmény azonban nem is lehetne különbözőbb: míg Jacques az utolsó helyen végzett, addig lánya, Jacqueline megnyerte a versenyt. A brit énekes, Bryan Johnson pedig az előző évben részt vevő Teddy Johnson testvére volt: Bryan akárcsak testvére egy évvel korábban, a második helyen végzett.
A verseny
Luxemburg énekese francia helyett luxemburgi nyelven énekelt. Ez mindössze kétszer történt meg a dalverseny történetében, az ezévi dalon kívül 1992-ben.
Először fordult elő, hogy egy dal nem kizárólag az adott ország egy nemzeti nyelvén szólalt meg: a német dal tartalmazott néhány francia nyelvű részt is.
A szavazás
A szavazás ugyanúgy zajlott, mint a korábbi években. Mindegyik országnak tíz zsűritagja volt, akik 1-1 pontot adtak az általuk legjobbnak ítélt dalnak. A műsorvezetőnő telefonon keresztül vette fel a kapcsolatot a szóvivőkkel, a fellépési sorrenddel ellentétes sorrendben: Franciaország volt az első szavazó és a házigazda Egyesült Királyság az utolsó. Az izgalmasan alakuló szavazás során összesen négy ország váltotta egymást az élen: az első zsűri pontjai után Németország állt az élen, majd a német zsűri által Monacónak adott hét pont ideiglenesen őket helyezte az élre. Ezután a brit dal vezette a mezőnyt, majd őrizte is előnyét egy ideig: a hazaiak örömét a dán zsűri pontjai rontották el, mellyel a lassan kezdő francia dal állt az élre. Mivel a brit dalra nem szavazható hazai zsűri hirdette ki pontjait utolsóként, már nem volt esélyük a fordításra. A győztes dal az olasz zsűri kivételével mindegyik szavazó országtól kapott legalább egy pontot.
Franciaország másodszor nyerte meg a versenyt. Először fordult elő, hogy az utolsóként előadott dal győzött. Ezzel szemben a házigazda Egyesült Királyság sorozatban másodszor végzett a második helyen.
Eredmények
1 |
Egyesült Királyság |
Bryan Johnson |
Looking High, High, High |
2. |
2 |
Svédország |
Siw Malmkvist |
Alla andra får varann |
10. |
3 |
Luxemburg |
Camillo Felgen |
So laang we's du do bast |
13. |
4 |
Dánia |
Katy Bødtger |
Det var en yndig tid |
10. |
5 |
Belgium |
Fud Leclerc |
Mon amour pour toi |
6. |
6 |
Norvégia |
Nora Brockstedt |
Voi-Voi |
4. |
7 |
Ausztria |
Harry Winter |
Du hast mich so fasziniert |
7. |
8 |
Monaco |
François Deguelt |
Ce soir-là |
3. |
9 |
Svájc |
Anita Traversi |
Cielo e terra |
8. |
10 |
Hollandia |
Rudi Carrell |
Wat een geluk |
12. |
11 |
Németország |
Wyn Hoop |
Bonne nuit, ma chérie |
4. |
12 |
Olaszország |
Renato Rascel |
Romantica |
8. |
13 |
Franciaország |
Jacqueline Boyer |
Tom Pillibi |
1. |
forrás: wikipédia
|