Az 1961-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a hatodik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a franciaországbeli Cannes adott otthont. A helyszín a cannes-i Fesztivál- és Kongresszusi Palota volt.
Ez volt az első alkalom, hogy ugyanaz az ország (és város) rendezte meg a versenyt, hiszen az 1959-es verseny ugyanezen a helyszínen zajlott.

A résztvevők

1961-ben három ország is debütált: Finnország, Jugoszlávia és Spanyolország is először vett részt a versenyen. Így összesen tizenhatra emelkedett a résztvevők száma.
Az addigi dalfesztiválok vitathatatlanul leghíresebb énekese vett részt ebben az évben a német Lale Andersen személyében, aki a Lili Marleen című dallal világszerte ismertté vált a II. világháború idején. Azonban az ismertség nem jelentkezett pontokban, és mindössze három ponttal a tizenharmadik helyen zárta a versenyt.

A verseny

Ez volt az első alkalom, hogy szombaton tartották a versenyt, később ez vált jellemzővé. A verseny házigazdája ugyanaz a Jacqueline Joubert volt, aki az 1959-es versenyen is műsorvezető volt.
A virágokkal gazdagon díszített színpad lényegesen nagyobb volt, mint a korábbi években.

A szavazás

A szavazás ugyanúgy zajlott, mint a korábbi években. Mindegyik országnak tíz zsűritagja volt, akik 1-1 pontot adtak az általuk legjobbnak ítélt dalnak. A szavazás a fellépéssel ellentétes sorrendben történt: Olaszország volt az első szavazó, és Spanyolország az utolsó. A szavazás során összesen négy dal váltotta egymást az élen: az elsőként szavazó olasz zsűri Luxemburgot helyezte az élre, majd a brit pontok után Svájc és Finnország rövid ideig vezetett holtversenyben. Azonban a következő, luxemburgi zsűri nyolc pontot adott a brit dalnak, ezzel fölényes vezetést biztosítva számukra. A meggyőzőnek tűnő brit előny fokozatosan elolvadt: egymás után négy zsűritől is nulla pontot kaptak, és a finn pontok kihirdetése után már beérte őket Luxemburg, mely aztán át is vette a vezetést és végül az élen zárt. A győztes dal a brit, a norvég és a belga zsűri kivételével mindegyik szavazó országtól kapott legalább egy pontot.
Luxemburg először győzött, azután, hogy a korábbi két alkalommal az utolsó helyen végzett. A tíz luxemburgi zsűriből nyolc az Egyesült Királyságra szavazott, mellyel majdnem saját magukat fosztották meg a győzelemtől, ám végül Luxemburg győzni tudott és az Egyesült Királyság lett a második, sorozatban már harmadszor. (A verseny történetében összesen tizenötször végeztek a második helyen, ami abszolút rekord.)

Eredmények

forrás: wikipédia