Az 1962-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a hetedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Luxemburg fővárosa, Luxembourg adott otthont. A helyszín a luxembourgi Villa Louvigny volt.
A résztvevők
Ez volt az első alkalom, hogy egyetlen új résztvevő sem csatlakozott. Így csakúgy, mint egy évvel korábban, tizenhat dal vett részt a dalfesztiválon.
A monacói François Deguelt és a luxemburgi Camillo Felgen egyaránt másodszor vett részt a versenyen, míg a belga Fud Leclerc már negyedszer.
A verseny
A verseny történetében ez az egyetlen alkalom, hogy vasárnap rendezték a versenyt.
A szavazás
Ebben az évben megváltozott a szavazás menete. Az országok továbbra is 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, és mindegyik zsűritag az általa legjobbnak ítélt három dalnak adott sorban 3, 2 és 1 pontot. Ezután összeadták a zsűritagok pontjait, és az összesített lista első három helyezettje kapott 3, 2 és 1 pontot. A szavazás a fellépéssel ellentétes sorrendben történt: Monaco volt az első szavazó, míg Finnország az utolsó. A szavazás során összesen három dal váltotta egymást az élen: az első zsűri pontjai után a házigazda Luxemburg állt az élre, majd az olasz pontok után három dal – a luxemburgi, a jugoszláv és a francia – holtversenyben állt az élen. Ezt követően azonban Franciaország az élre állt, és innentől kezdve végig vezetve végül fölényes győzelmet aratott. A győztes dal a finn, a dán és a holland zsűri kivételével mindenkitől kapott pontot, és összesen öt ország zsűrijétől gyűjtötte be a maximális három pontot.
Franciaország lett az első ország, melynek harmadszor is sikerült győznie, pontosan kétszer annyi pontot szerezve, mint a második helyezett Monaco. A házigazda Luxemburg végzett a harmadik helyen. Ez volt az első alkalom, hogy három azonos nyelvű dal végzett az első három helyen. Az, hogy három francia nyelvű dal zárt az élen később még egyszer, 1986-ban történt meg.
Először fordult elő, hogy egy dal pont nélkül maradt, és rögtön négy ilyen volt: Ausztria, Belgium, Spanyolország és Hollandia dala sem kapott pontot a szavazás során, ráadásul az első három egymást követte a fellépési sorrendben.
Eredmények
1 |
Finnország |
Marion Rung |
Tipi-tii |
7. |
2 |
Belgium |
Fud Leclerc |
Ton nom |
13. |
3 |
Spanyolország |
Victor Balaguer |
Llámame |
13. |
4 |
Ausztria |
Eleonore Schwarz |
Nur in der Wiener Luft |
13. |
5 |
Dánia |
Ellen Winther |
Vuggevise |
10. |
6 |
Svédország |
Inger Berggren |
Sol och vår |
7. |
7 |
Németország |
Conny Froboess |
Zwei kleine Italiener |
6. |
8 |
Hollandia |
De Spelbrekers |
Katinka |
13. |
9 |
Franciaország |
Isabelle Aubret |
Un premier amour |
1. |
10 |
Norvégia |
Inger Jacobsen |
Kom sol, kom regn |
10. |
11 |
Svájc |
Jean Philippe |
Le retour |
10. |
12 |
Jugoszlávia |
Lola Novaković |
Ne pali svetlo u sumrak |
4. |
13 |
Egyesült Királyság |
Ronnie Carroll |
Ring-A-Ding Girl |
4. |
14 |
Luxemburg |
Camillo Felgen |
Petit bonhomme |
3. |
15 |
Olaszország |
Claudio Villa |
Addio, addio |
9. |
16 |
Monaco |
François Deguelt |
Dis rien |
2. |
forrás: wikipédia
|