Az 1970-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a tizenötödik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Hollandia fővárosa, Amszterdam adott otthont. A helyszín az amszterdami Rai Congrescentrum volt. Ezt a versenyt több okból is jelentősnek tartják a dalverseny történetében.
Hollandia az 1969-es Eurovíziós Dalfesztiválon győztes négy ország egyikeként, sorsolás útján nyerte el a rendezés jogát. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy sorsolással döntötték el a verseny helyszínét.

A résztvevők

Ausztria (akik 1969-ben sem vettek részt), Finnország, Norvégia, Portugália és Svédország bojkottálta a versenyt, mivel elégedetlenek voltak az 1969-es verseny eredményével, és a szavazási rendszerrel.
A visszalépések miatt mindössze 12 dal versenyzett. 1959 óta nem volt ilyen kevés a résztvevők száma. A verseny kezdete óta ez volt az első év arra is, hogy egyetlen visszatérő előadó sem szerepelt a mezőnyben.
Spanyolországot az ekkor pályája elején járó, később nemzetközi ismertségre szert tevő Julio Iglesias képviselte.

A verseny

Annak érdekében, hogy ne történhessen meg ugyanaz, mint az 1969-es Eurovíziós Dalfesztiválon, új szabályt vezettek be, döntetlen esetére. Ez kimondta, hogy pontazonosság esetén az adott dalokat újból elő kell adni, majd a nem érdekelt országok zsűritagjai kézfeltevéssel szavaznak, hogy szerintük melyik a legjobb dal. Ha itt is döntetlen adódna, akkor megosztoznának az első helyen.
A holland szervezők a résztvevők kevés száma miatt arra kényszerültek, hogy valamivel kitöltsék az időt. Ez egy olyan magas színvonalú műsort eredményezett, amely már nagyban hasonlított a mai versenyekre. A verseny egy a szokásosnál hosszabb megnyitóval kezdődött, mely keretében bemutatták a helyszínt. Ezenkívül mindegyik dal előtt egy rövidfilmet vetítettek, amely az énekeseket saját hazájuk fővárosában mutatta be. Ezeket az úgynevezett "képeslapokat" azóta a mai napig minden versenyen alkalmazzák.
A színpad egyszerű, mégis látványos volt. Egyes részei folyamatosan mozogtak, így biztosítva változatos képet az előadásokhoz. Tervezőjét, Roland de Groot-ot később többször is felkérték, hogy tervezze meg a verseny színpadát (1976-ban, 1980-ban és 1984-ben).

A szavazás

A szavazás ugyanúgy zajlott, mint az előző években: a résztvevő országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik 1 pontot adtak az általuk legjobbnak ítélt dalnak.
A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: az első szavazó a házigazda Hollandia, míg az utolsó Írország volt. A szavazás során az ír dal rögtön az élre állt és végig őrizte is előnyét, a brit dal csak megközelíteni tudta: a jugoszláv zsűri pontjai után holtversenyben álltak az élen. Ám ezután a belga zsűri 10 tagjából 9 Írországra szavazott, mely nagyban hozzájárult az ír győzelemhez. Kilenc a legmagasabb pontszám, melyet ebben a pontozási rendszerben egy tízfős zsűri kiosztott. (1958-ban a dán zsűri is kilenc pontot adott a győztes francia dalnak.)
Írország először nyerte meg a versenyt, míg az Egyesült Királyság már hetedik alkalommal zárt a második helyen. Luxemburg először – és eddig utolsó alkalommal – zárta pont nélkül a versenyt.
A győztes Dana mindössze 18 éves volt, All Kinds Of Everything című dala pedig nagy sláger lett. Sokan politikai jelképnek tartották, hogy az észak-ír Dana nem az Egyesült Királyságot képviselte, hanem Írországot. (Lásd még: Provisional Irish Republican Army)

Eredmények

forrás: wikipédia