Az 1975-ös Eurovíziós Dalfesztivál volt a huszadik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Svédország fővárosa, Stockholm adott otthont. A helyszín a stockholmi Stockholmsmässan volt.

A résztvevők

Ismét csatlakozott a mezőnyhöz egy év kihagyás után Franciaország és két év után Málta.
Törökország ebben az évben vett részt először a versenyen, emiatt a vele konfliktusban álló Görögország visszalépett. Ennek ellenére rekordnak számító tizenkilenc dal versenyzett.
Az 1973-as svéd dal háttérénekesei, a The Dolls ezúttal a házigazda svéd mellett a belga, a portugál és a svájci dal előadásában is közreműködtek háttérénekesként. A norvég Ellen Nikolaysen korábban az 1973-as együttes tagjaként, 1974-ben háttérénekesként, ezúttal pedig szólóénekesként versenyzett, így ez számára sorozatban a harmadik szereplés volt. Korábban Lys Assia, Corry Brokken és Udo Jürgens tett ugyanígy, majd később az izlandi Hera Björk, aki 2010-ben szólóénekesként, az előző két évben pedig háttérénekesként szerepelt.

A verseny

A portugál és a jugoszláv énekesek a zsűrik által követett főpróbán angol nyelven adták elő a dalukat, ám a verseny napján saját nyelvükön. A belga és a német indulók pedig kevert változatot adtak elő: a hivatalos nyelvű változatba angol részeket illesztettek. Néhány ország pedig – főleg a skandinávok – teljes egészében angolul énekeltek.

A szavazás

Ebben az évben új szavazási rendszert dolgoztak ki, amely azóta is érvényben van. Mindegyik ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 10 és 12 pontot kaptak. Viszont a szóvivők a fellépési sorrendben osztották ki a pontokat. Ennek hibájára hamar rájöttek, mivel a szavazás unalmassá vált, mikor - a verseny történetében először - a fellépési sorrendben első dal győzött, majd 1976-ban ez megismétlődött. Az 1980-as Eurovíziós Dalfesztiváltól fogva a szóvivők már növekvő sorrendben osztották ki a pontokat, és így alakult ki a ma is használt szavazási rendszer.
A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Hollandia volt az első szavazó, míg Olaszország az utolsó. A szavazás során három dal váltotta egymást az élen. Az első három zsűri pontjai után a verseny történetének első "12 pontját" begyűjtő Luxemburg volt az első helyen, majd az Egyesült Királyság vette át a vezetést. A holland dal a brit zsűritől kapott tizenkét pontnak köszönhetően állt az élre először. A briteknek ezután egyszer még sikerült visszavenniük a vezetést, míg az izraeli zsűri pontjai után holtversenyben álltak az élen. Ezt követően azonban a hollandok már végig meg tudták őrizni előnyüket. A győztes dal hat zsűritől – norvég, brit, máltai, izraeli, spanyol, svéd – gyűjtőtte be a maxmális tizenkettő pontot. A legkevesebb, egy pontot, az olasz zsűri adta.
Hollandia negyedszer – és eddig utoljára – diadalmaskodott. A Teach-In nevű együttes Ding-A-Dong című dala ma már popzenei örökzöldnek számít. Ez volt az első dal az 1959-es, szintén holland győztes óta, amely mindegyik zsűritől kapott pontot. (Nem számítva természetesen az 1971-1973 közötti dalokat, amikor a szavazási rendszer miatt mindegyik zsűri mindegyik dalnak adott pontot.)
Az Egyesült Királyság kilencedik alkalommal végzett a második helyen.

Eredmények

forrás: wikipédia