Az 1974-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a tizenkilencedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a nagy-britanniai Brighton adott otthont. A helyszín a brightoni The Dome volt.
Luxemburg pénzügyi okok miatt nem élt a rendezés jogával, mivel az 1973-as Eurovíziós Dalfesztiválnak is Luxemburg adott otthont. A brit BBC vállalta, hogy ismét megrendezi a versenyt.

A résztvevők

Görögország ebben az évben vett részt először a versenyen.
Először fordult elő, hogy egy ország alig néhány nappal a verseny előtt lépett vissza. Franciaország a köztársasági elnök, Georges Pompidou halála miatt döntött a visszalépés mellett. Dani La vie à vingt-cinq ans című dala lett volna a francia résztvevő, és 14. lett volna a fellépési sorrendben. Ez volt az első dalfesztivál, melyet Franciaország nélkül rendeztek meg.
A norvég Anne Karine Strøm 1973 után másodszor, a Monacót képviselő Romuald Figuier 1964 és 1969 után már harmadszor csatlakozott a verseny mezőnyéhez.
Az Egyesült Királyságot Olivia Newton-John képviselte, aki néhány évvel később a Grease című filmmel lett világhírű.

A verseny

Katie Boyle 1960, 1963 és 1968 után negyedszer – és utoljára – volt a dalverseny műsorvezetője.
Az 1964-es Eurovíziós Dalfesztivál győztese, az olasz Gigliola Cinquetti másodszor vett részt a versenyen, és ezúttal a második helyen végzett. Az olasz RAI tévé azonban nem közvetítette a versenyt, és a dalt is cenzúrázták, ugyanis úgy vélték, hogy a Sì („Igen”) című dal burkolt kampány a következő hónapban esedékes választással kapcsolatban, melynek témája a válások engedélyezése vagy további tiltása volt. Éppen ezért a RAI és számos rádióállomás a választásokig megtagadta a Sì játszását.
A portugál dal is politikai színezetet kapott, ugyanis a portugáliai Szegfűs Forradalom egyik jelképévé vált.
Az itt győztes ABBA már az 1973-as fesztiválra is nevezett, de akkor csak a harmadik helyen végeztek a svéd nemzeti döntőben Ring-Ring című dalukkal, így nem vehettek részt a nemzetközi versenyen.

A szavazás

Az 1971-es Eurovíziós Dalfesztiválon bevezetett szavazási rendszert elvetették. Visszatértek az eredeti lebonyolítási módhoz, azaz az országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik 1 pontot adtak az általuk legjobban ítélt dalnak. Vagyis mindegyik ország tetszőlegesen osztott szét tíz pontot a többi ország dalai között. Ez volt az első alkalom arra, hogy a zsűrik szóvivőit véletlenszerű sorrendben szólították. Ez később 2006-tól vált szokássá. A szavazás során Svédország rögtön az élre állt, és végül előnyét végig őrizve zárt az élen.
Svédország először tudott diadalmaskodni. Az ABBA lett az első együttes, mely győzni tudott. A Waterloo című győztes dal pedig világsláger lett. Az Egyesült Királyságban a toplisták első helyén volt két hétig, az együttes 9 egyesült királysági toplistás dala egyikeként. Szintén első lett Írországban, Belgiumban, Finnországban, Norvégiában, Svájcban, az NSZK-ban és Dél-Afrikában, továbbá az első háromban volt a dal hazájában, Svédországban (az angol változata a 2., a svéd a 3. helyet érte el), Ausztriában, Hollandiában, Franciaországban, és Spanyolországban. Egy Eurovízió-győztes dalhoz képest lenyűgöző eredmény, hogy az első tízben volt Zimbabwében (akkor még Rhodesia néven), Új-Zélandon, Ausztráliában és az amerikai Billboard Hot 100 listán.
2005. október 22-én az Eurovíziós Dalfesztivál 50. évfordulóját ünneplő Congratulations elnevezésű eseményen a Waterloo-t választották a Dalfesztivál történetének legjobb dalává.

Eredmények

forrás: wikipédia