Az 1972-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a tizenhetedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a skóciai Edinburgh adott otthont. A helyszín az edinburghi Usher Hall volt.
Az 1971-es Eurovíziós Dalfesztivál Monaco győzelmével zárult, ám egyedül nem tudták megrendezni a versenyt. Először a francia TV-t kérték fel a segítségre, akik szívesen megrendezték volna a versenyt, de csak úgy, ha Franciaországban tartják, és nem az eredetileg tervezett Monte Carlói Operaházban. A monacói tévétársaság ezt nem fogadta el, és végül pénzügyi okokra hivatkozva lemondott a rendezésről, és ezután a BBC-t kérték fel. Így ismét az Egyesült Királyság rendezte meg a versenyt, bár most először nem londoni helyszínt választottak, hanem a skóciai Edinburgh fogadta a versenyzőket.

A résztvevők

A verseny mezőnye nem változott az egy évvel korábbihoz képest, így ismét tizennyolc dal vett részt.
A Luxemburgot képviselő görög énekesnő, Vicky Leandros az 1967-es Eurovíziós Dalfesztiválon is részt vett (akkor a 4. helyen végzett), ebben az évben azonban győzni tudott.
A svéd Family Four újból csatlakozott a mezőnyhöz, azután, hogy egy évvel korábban ők voltak a verseny történetének első résztvevői, akik hivatalosan együttesként vettek részt. Ugyancsak másodszor vett részt a portugál Carlos Mendes (1968 után), és a jugoszláv Tereza Kesovija is, viszont ő 1966-ban Monacót képviselte.

A verseny

Először, és eddig utoljára fordult elő, hogy Írország képviselője nem angolul, hanem ír nyelven énekelt.
Az előző évi győztes, Séverine is elutazott a skót fővárosba, hogy a hagyományoknak megfelelően átadhassa a díjat az új győztesnek.

A szavazás

A szavazás lebonyolítása az 1971-es Eurovíziós Dalfesztiválon bevezetett módon történt. Mindkét ország a helyszínre küldött két zsűritagot. Az egyik zsűritagnak 25 évnél fiatalabbnak, a másiknak 25 évnél idősebbnek kellett lennie. A műsorvezető háromszor kettes csoportokban szólította a zsűritagokat, akik 1 és 5 között pontozták az összes dalt. (Kivéve természetesen a sajátjukat.) Tehát a két zsűritag együtt minimum 2 és maximum 10 pontot adott a többi ország dalára. Így mindegyik dal összesen minimum 34 és maximum 170 pontot kaphatott.
A szavazás az előző évhez hasonlóan hat darab, háromszor kettes csoportban történt: a fellépési sorrendnek megfelelően három-három ország zsűritagjai mutatták be a műsorvezető segítségével, hogy hány pontot adtak az egyes daloknak. Az első csoportot a német, a francia és az ír zsűritagok alkották, akik a luxemburgi dalt helyezték az élre. Luxemburg ezt követően végig meg tudta őrizni előnyét. A győztes dal a brit és a jugoszláv zsűritől gyűjtötte be a maximális tíz pontot, míg a spanyol zsűritől a minimális két pontot kapta. A spanyol zsűri sorozatban másodszor adta a minimális pontot a győztes dalnak.
Luxemburg harmadszor diadalmaskodott. A dal szerzője, Yves Desca írta az előző évi győztes dalt is, így ő lett a második ember, aki kétszer nyerte meg a versenyt, az első ember, aki két különböző ország képviseletében győzött, és az első személy, aki két egymást követő évben diadalmaskodott.
Németország sorozatban harmadszor végzett a harmadik helyen, míg az Egyesült Királyságnak ez már a nyolcadik második helyezése volt.

Eredmények

forrás: wikipédia