Az 1979-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a huszonnegyedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Izrael fővárosa, Jeruzsálem adott otthont. A helyszín a jeruzsálemi Binyanei HaUma volt. Ez volt az első alkalom, hogy Európán kívül rendezték meg a versenyt.

A résztvevők

Törökország visszalépett a versenytől az arab országok nyomására, akik ellenezték, hogy egy muszlim ország részt vegyen egy Izraelben tartandó versenyen. A török induló Maria Rita Epik & 21.Peron Seviyorum című dala lett volna, és 11.-ek lettek volna a fellépési sorrendben.
Másodszor vett részt a versenyen a norvég Anita Skorgan (1977 után) és a francia Anne-Marie David, aki az 1973-as Eurovíziós Dalfesztiválon Luxemburg színeiben győzni tudott.
Harmadszor vett részt a holland Sandra Reemer, akárcsak a svájci trió, Peter, Sue & Marc 1971 és 1976 után . Később 1981-ben is versenyeztek. Érdekesség, hogy mind a négy alkalommal különböző nyelven énekeltek, sorban francia-, angol-, német- és olasz nyelven.
A német Dschinghis Khan együttes tagjaként először vettek részt magyarok is a versenyen: Késmárky Marika és Mándoki László.

A verseny

A verseny egyik műsorvezetője Yardena Arazi volt, aki három évvel korábban az 1976-os versenyen, illetve kilenc évvel később, az 1988-as Eurovíziós Dalfesztiválon maga is képviselte Izraelt.
A svájci indulóknak akadtak problémáik az izraeli határon, ugyanis az izraeli határőrök nem értették, miért kell nekik a rengeteg öntözőkanna, slag, szemeteszsák és üvegnyitó. Az eszközök a különleges színpadi előadáshoz kellettek, ezeket használták hangszerként.
A belga induló annyira elégedetlen volt a nemzeti döntő eredményével, hogy sose vette fel stúdióban a győztes dalt. Micha Marah énekelte a nemzeti döntő minden dalát, és kedvence a Comment ça va? című szerzemény volt, mely az elődöntők során végig fölényesen vezetett, végül mégis alulmaradt a Hey Nana című dallal szemben, amely így azon kevés Eurovíziós dalok egyike, melyeknek nincsen stúdió verziója.
Az UNESCO 1979-et a gyermekek nemzetközi évének nyilvánította, és a spanyol dal erre fel is hívta a figyelmet. Az énekesnőhöz négy gyerek csatlakozott a színpadon, akik a dal végén kinyitották a kezükben lévő papírtekercseket, amin a Köszönöm felirat állt négy különböző nyelven: angolul, franciául, spanyolul és héberül. Az előadás érdekessége, hogy ma már nem lehetne előadni, ugyanis 1990-től érvényben van az a szabály, hogy csak tizenhatodik életévüket betöltött személyek tartózkodhatnak a színpadon.

A szavazás

A szavazási rendszer megegyezett az 1975-ös versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők a fellépési sorrendben hirdették ki a pontokat.
A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Portugália volt az első szavazó, míg Spanyolország az utolsó. A szavazás során négy ország váltotta egymást az élen: az első zsűri után Izrael volt az első helyen, ezt követően egy-egy pillanatig Franciaország, majd az Egyesült Királyság állt az élen, majd a házigazda visszavette a vezetést. A szavazás felénél a lassan kezdő spanyol dal állt az élre, ám az előny nem tartott ki végig. A brit zsűri pontjai után Izrael állt az élen, az utolsó előttiként szavazó Ausztria után ismét Spanyolország, egyetlen ponttal megelőzve Izraelt. Az utolsó zsűri azonban éppen a spanyol zsűri volt, és az Izraelnek adott tíz pont a házigazda győzelmét eredményezte. A győztes dal öt zsűritől – portugál, ír, svéd, norvég, brit – gyűjtötte be a maximális tizenkettő pontot, míg az olasz és a német zsűri nem tartotta pontra érdemesnek.
Ez volt Izrael sorozatban második győzelme, míg Spanyolország 1971 és 1973 után harmadszor végzett a második helyen.

Eredmények

forrás: wikipédia