Az 1982-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a huszonhetedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a nagy-britanniai Harrogate adott otthont. A helyszín a Harrogate-i International Centre volt.

A résztvevők

Nem vett részt ebben az évben Franciaország, mert a francia TF1 tévé elégedetlen volt a versennyel. A következő évben visszatértek, de akkor már egy másik műsorsugárzóval. Két héttel a verseny előtt visszalépett Görögország is, a görög induló Themis Adamantidis Sarantapente Kopelies című dala lett volna, és a fellépési sorrendben eredetileg a második helyre sorsolták. Így összesen tizennyolc dal versenyzett.
Másodszor vett részt a versenyen az 1980-as Eurovíziós Dalfesztiválon görög színeket képviselő Anna Vissi, aki ezúttal Ciprus versenyzője volt. 24 évvel később, 2006-ban őt érte az a megtiszteltetés, hogy hazai pályán képviselhesse Görögországot. Ez egyébként a leghosszabb idő, ami egy énekes két szereplése között eltelt.
Ugyancsak másodszor vett részt a norvég Jahn Teigen, aki 1978-ban az első énekes lett, aki 0 ponttal zárt a hagyományos pontozási rendszerben. A norvég duó másik fele, Anita Skorgan 1977 és 1979 után harmadszor vett részt. Harmadszor vett részt a belga Stella is: 1970-ben Hollandiát, 1977-ben Belgiumot képviselte. Dala francia nyelvű volt, annak ellenére, hogy nem beszélte a nyelvet.

A verseny

A verseny megnyitója egy, a helyszínül szolgáló Harrogate városát bemutató rövidfilm volt. A dalok utáni szünetben pedig Yorkshire-t és a Howard-kastélyt bemutató képeket vetítettek a közönségnek.

A szavazás

A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.
Németország első, és egészen 2010-ig egyetlen győzelmét aratta, azután hogy az előző két évben a második helyen végeztek. A dal 161 ponton zárt, mely a maximálisan megszerezhető 204 pontnak a 78.92%-a. Ezzel az 1976-os győztes után ez a dalverseny történetének második legsikeresebb dala.
A rendkívül fölényes győzelem több rekordot is eredményezett. Az Ein bißchen Frieden ("Egy kis béke") című dal rekord mennyiségű kilenc zsűritől kapta meg a maximális 12 pontot. Ezt a rekordot később az 1997-es és a 2005-ös győztes döntötte meg, melyek tízet kaptak, majd a 2009-es győztes, amely tizenhatot kapott és a 2012-es győztes, aki tizennyolcat kapott.
Az első és második helyezett közötti 61 pontos különbség pedig a dalverseny döntőinek történetében a negyedik legnagyobb különbségű győzelem. (1997-ben 70 pontos volt a különbség, 2012-ben 113, 2009-ben pedig 169.)
Ennek ellenére mégsem a győztes, hanem a negyedik helyen végzett belga dal csatlakozott azon dalokhoz, melyek mindegyik zsűritől kaptak pontot. A német dalnak egyedül a luxemburgi zsűri nem adott pontot. Mikor Ausztria zsűrije mindössze 1 pontot adott Németországnak, a közönség nevetésben tört ki.
A hagyományoknak megfelelően a verseny végén újra előadták a győztes dalt. A mindössze 18 éves Nicole ekkor német-, angol-, francia- és holland nyelven énekelte el a dalt, amelyet a közönség óriási ovációval fogadott. A dal angol nyelvű változata (Little Peace) az Egyesült Királyság slágerlistájának első helyéig jutott; ez az utolsó Eurovíziós-nyertes, melynek ez sikerült.

Eredmények

forrás: wikipédia