Az 1981-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a huszonhatodik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Írország fővárosa, Dublin adott otthont. A helyszín a dublini RDS Simmonscourt Pavilion volt.

A résztvevők

Ciprus első alkalommal csatlakozott a dalverseny mezőnyéhez. Debütálásuk a sikeresebbek közé tartozik, hiszen a 6. helyen végeztek.
Jugoszlávia négy éves kihagyás után, az 1976-os Eurovíziós Dalfesztivál óta először vett részt. Egy éves kihagyás után visszatért Izrael is. Marokkó és Olaszország azonban visszalépett, így összesen húsz dal versenyzett.
Másodszor vett részt a versenyen az 1961-es Eurovíziós Dalfesztivál győztese, a luxemburgi Jean-Claude Pascal, a dán Tommy Seebach (1979 után), és az osztrák Marty Brem, aki akárcsak egy évvel korábban, ismét elsőként állt a színpadra. Vele ellentétben az 1978 után visszatérő svéd Björn Skifs ezúttal is utolsóként lépett fel.
A svájci Peter, Sue & Marc formációnak ez már a negyedik szereplése volt. (Korábban 1971-ben, 1976-ban és 1979-ben vettek részt.)

A verseny

Emlékezetes maradt az Egyesült Királyság Making Your Mind Up című dalának előadása. A négytagú együttes tagjai a dal közben táncra perdültek, majd egy ponton a két férfi énekes lerántotta a két női énekes szoknyáját, mely alatt egy rövidebb szoknya volt. Sokak szerint ennek a látványos, "vetkőzős" trükknek köszönhették a győzelmet. Ez később szinte hagyománnyá vált, és majdnem minden évben akad egy-egy versenyző, aki ezzel próbálja meg emlékezetessé tenni produkcióját. Legnagyobb sikerrel a 2002-es Eurovíziós Dalfesztivál győztese, Marie N.
Érdekesség, hogy Ausztria 1980 után sorozatban másodszor nyitotta a versenyt, ráadásul a 2. Törökország és a 4. Luxemburg is ugyanazt a sorszámot kapta, mint egy évvel korábban.

A szavazás

A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.
A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően történt: Ausztria volt az első szavazó, míg Svédország az utolsó. A szavazás során öt ország váltotta egymást az élen. A szavazás elején Franciaország, Németország, majd a házigazda Írország állt az élen. Ezt követően az Egyesült Királyság vette át a vezetést, amelyet Svájc beért, majd meg is előzött. Az utolsó előtti zsűri előtt három ország – az Egyesült Királyság, Németország és Svájc – egyaránt 120 ponttal állt az élen. Végül a brit dal zárt az élen, mindössze négy ponttal megelőzve a németeket. A győztes dal egyedüliként a mezőnyben mindegyik zsűritől kapott pontot, viszont mindössze két zsűritől – izraeli, holland – gyűjtötte be a maximális tizenkettő pontot. A legkevesebb, három pontot, a finn és a norvég zsűritől kapta.
A szavazás során több emlékezetes eset is történt. Mikor Luxemburg 10 pontot adott Írországnak, a pontozótáblán véletlenül 310 pontot adtak hozzá. Majd mikor a műsorvezetőnő, Doireann Ní Bhriain Jugoszláviát hívta, hogy megtudja a jugoszláv pontokat, a telefont felvevő nő válasza – "Nincs nálam." – nagy nevetést váltott ki a közönségből. Pár perccel később már jelentkezett a valódi jugoszláv szóvivő. Mint később kiderült, először rossz telefonszámot kapcsoltak.
Az Egyesült Királyság negyedik győzelmét szerezte. Németország sorozatban másodszor végzett a második helyen, és továbbra is várt első győzelmére, amely végül a következő évben jött el. Norvégia 1978 után ismét nulla ponttal zárta a versenyt.
Érdekesség, hogy a debütáló Ciprus először nem adott 12 pontot Görögországnak.

Eredmények

forrás: wikipédia