Az 1990-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a harmincötödik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a jugoszláviai Zágráb adott otthont. A helyszín a zágrábi Vatroslav Lisinski Koncertterem volt.

A résztvevők

Nem változott a résztvevők száma az előző versenyhez képest, így ismét huszonkettő dal versenyzett.
Az 1986-os Eurovíziós Dalfesztivál után másodszor versenyzett a norvég Ketil Stokkan.
Franciaországot először képviselte a versenyen színesbőrű énekesnő Joëlle Ursull személyében. A rasszizmus témájával foglalkozó White and Black Blues című dalt Serge Gainsbourg írta számára.

A verseny

Ez volt az első verseny, melynek saját kabalafigurája volt, Eurocat a dalokat megelőző képeslapokon jutott szerephez.
Az Európában zajló események tükrében rengeteg politikai témájú dal szerepelt ebben az évben. Például a norvég és az osztrák dal a berlini fal ledöntésére utalt, a győztes olasz dal (Insieme: 1992 azaz "Együtt: 1992") pedig az egyesített Európa képét vázolta fel.
A verseny egy rendkívül emlékezetes technikai nehézséggel kezdődött. Az estét nyitó Spanyolország bemutatása után szokatlanul hosszú szünet volt. Mikor végre elkezdődött a dal, a színpadra érkező két énekesnő néhány másodperc után rájött, hogy nem az elejétől indult el a zenei alap, és levonult a színpadról. Egy rövid szünet után helyrehozták a hibát, és utána már problémák nélkül folytatódott a verseny.
A dalok utáni szünetben Jugoszlávia változik címmel egy turisztikai rövidfilmet vetítettek a közönségnek.

A szavazás

A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.
A szavazás során több emlékezetes eset is történt. Mikor a műsorvezetők a zárai jugoszláv zsűrit hívták, hosszú ideig nem érkezett válasz. A műsorvezetőnő, Helga Vlahović megjegyzése után – „Nyilván túl nagy a távolság Zára és Zágráb között” – a közönség nagy nevetésben tört ki. Később az olasz szóvivő a spanyol zsűriként mutatta be magát, majd mikor a műsorvezetők kérdőre vonták őt, úgy tűnt, hogy a szóvivő sem angolul, sem franciául nem ért. Szerencsére a műsorvezető, Oliver Mlakar beszélt olaszul, így sikerült tisztázni a helyzetet.
Izgalmasan alakult a szavazás, négy dal volt versenyben az első helyért: Franciaország, Írország, Izland és Olaszország, végül utóbbi került ki győztesként. Ez volt Olaszország második győzelme 1964 után.
Másodjára fordult elő, hogy Görögország és Ciprus nem adott 12 pontot egymásnak. (A két ország 6-6 pontot adott egymásnak.)

Eredmények

forrás: wikipédia