Az 1989-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a harmincnegyedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a svájci Lausanne adott otthont. A helyszín a Lausanne-i Palais de Beaulieu volt.

A résztvevők

Ciprus egy év kihagyás után tért vissza, így ismét huszonkettő dal versenyzett.
Két résztvevő, az izraeli Gili Natanael és a francia Nathalie Pâque mindössze tizenkettő és tizenegy évesek voltak. Sokan hangot emeltek az ellen, hogy gyerekek versenyezzenek, ezért az EBU a következő évtől bevezette azt a máig érvényben lévő szabályt, hogy csak tizenhat évnél idősebb előadók léphettek színpadra.
Dalszerzőként versenyzett a Modern Talking egyik tagja, Dieter Bohlen, ráadásul két dallal is: az osztrák és a német dalnak is ő volt a szerzője.
Az 1970-es verseny után mindössze másodszor fordult elő, hogy egyetlen visszatérő előadó sem volt a mezőnyben.

A verseny

A versenyt az előző év nyertese, Céline Dion nyitotta a győztes dal egy részletével, illetve új, Where Does My Heart Beat Now című dalának világpremierjével. Utóbbi az amerikai Billboard Hot 100 lista negyedik helyéig jutott, és Dion első világslágere lett.
Először fordult elő, hogy egy dalnak két karmestere is volt. A dán karmester (aki valójában egy táncos volt) a dal egy pontján átadta a stafétát a valódi karmesternek, majd a színpadra vonult és csatlakozott a táncosokhoz.
Ez az egyetlen alkalom a dalverseny történetében, hogy Svájc indulója romans nyelven énekelt.

A szavazás

A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.
Izland először zárta pont nélkül a versenyt. Érdekesség, hogy a korábbi három szereplésük alkalmával mindannyiszor a tizenhatodik helyen végeztek.
Jugoszlávia első, és egyetlen győzelmét aratta, míg az Egyesült Királyság sorozatban másodszor, összesen már a tizenkettedik alkalommal végzett a második helyen.
Máig ez az utolsó alkalom, hogy a fellépési sorrendben utolsóként előadott dal győzött.

Eredmények

forrás: wikipédia