Az 1991-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a harminchatodik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Olaszország fővárosa, Róma adott otthont. A helyszín a római Studio 15 di Cinecittà volt.

A résztvevők

Hollandia ebben az évben nem vett részt, mert a verseny napja egybeesett a Dodenherdenking megemlékezési ünneppel. Málta tizenöt év kihagyás után, az 1975-ös Eurovíziós Dalfesztivál óta először vett részt, így huszonkettő dal versenyzett.
Az 1983-as Eurovíziós Dalfesztivál után másodszor vett részt a svéd Carola Häggkvist, akinek ezúttal sikerült nyernie. Ugyancsak másodszor szerepelt az osztrák Thomas Forstner, aki 1989-ben ötödik lett, mely Ausztria legjobb eredménye az 1966-os győzelem óta, ám ezúttal pontot sem szerezve az utolsó helyen végzett.
A norvég Just 4 Fun nevű formáció is több korábbi résztvevőt felvonultatott: Hanne Krogh 1985-ben megnyerte a versenyt, Eiríkur Hauksson pedig Izlandot képviselte 1986-ban, majd később 2007-ben is.

A verseny

A versenyt eredetileg Sanremóban rendezték volna, de biztonsági okokból a római helyszín mellett döntöttek. Emiatt a RAI nem készült el időben, és még a verseny napján is dolgoztak a színpadon.
Az est házigazdái Gigliola Cinquetti és Toto Cutugno voltak, vagyis Olaszország két Eurovízió-nyertes énekese. Ez volt az első alkalom, hogy az előző év győztese volt a műsorvezető. Ez 2003-ban történt meg ismét, valamint a 2012-es verseny egyik műsorvezetője az előző évi győztes duó férfi tagja, Ell volt.
A dalok előtti képeslapokon mindegyik énekes egy-egy híres olasz dal részletét adta elő. Felcsendült Cinquetti 1964-es győztes dala is, a jugoszláv énekesnő előadásában.
A görög dalban lévő szaxofon-szólót elrontotta a zenekar, így az énekesnő, Sophia Vossou önhibáján kívül sikerült rosszul az előadás. Ezután erősödtek fel azok a hangok, hogy az ilyen esetek megelőzése érdekében a zenének felvételről kéne szólnia. Ez végül 1999-ben meg is valósult. (lásd: Külső hivatkozások)
A svéd dal előadása alatt elromlott a helyszínen a hangosító-berendezés, így a közönség nem hallotta az előadást, és az énekesnő, Carola sem a saját hangját. A televíziós közvetítéssel azonban nem volt probléma.

A szavazás

A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.
Ausztria 1988 után másodszor végzett nulla ponton a hagyományos pontozási rendszerben.
Az utolsó, olasz zsűri pontjainak kihirdetése előtt még három dalnak - svéd, izraeli és francia - volt esélye a győzelemre. Az előbbi kettő 0 pontot kapott, míg utóbbi 12-t, így az 1969-es Eurovíziós Dalfesztivál óta először fordult elő holtverseny az élen; a svéd és a francia dalnak is 146 pontja volt. 1969-cel ellentétben ezúttal már volt szabály döntetlen esetére. Az a dal nyert, mely többször kapott 12 pontot. Mivel ez egyenlő volt (4-4), az döntött, hogy melyik dal kapott többször 10 pontot. Ebből Franciaországnak kettő volt, míg Svédországnak öt, így utóbbit hirdették ki győztesként. Ez volt Svédország harmadik győzelme.
A ma érvényben lévő szabályok szerint döntetlen esetén az dönt, hogy melyik ország kapott pontot több országtól. Ez alapján Franciaország győzött volna, mivel a francia dal tizennyolc országtól kapott pontot, míg a svéd tizenhéttől.

Eredmények

forrás: wikipédia