Az 1999-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a negyvennegyedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Izrael fővárosa, Jeruzsálem adott otthont. A helyszín a jeruzsálemi Usshishkin Hall volt.

A résztvevők

Visszatért az előző évet kihagyni kényszerülő Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Dánia és Izland. Litvánia az 1994-es Eurovíziós Dalfesztivál után tért vissza újból. Ugyanakkor nem vehetett részt ebben az évben Finnország, Görögország, Macedónia, Románia, Svájc, Szlovákia és Magyarország. Összesen huszonhárom dal versenyzett ebben az évben.
Eredetileg Lettország is részt vett volna, de végül pénzügyi okok miatt visszaléptek. A szabad helyet Magyarországnak ajánlották fel, de a Magyar Televízió nem élt vele, így Portugália csatlakozhatott a jeruzsálemi mezőnyhöz.
Az 1986-os Eurovíziós Dalfesztivál után másodszor vett részt a horvát Doris Dragović, bár akkor még Jugoszlávia színeit képviselte. 1995 után ugyancsak másodszor versenyzett a szlovén Darja ©vajger.

A verseny

Először fordult elő, hogy három műsorvezető is volt: Yigal Ravid, Dafna Dekel és Sigal Shahamon voltak a verseny házigazdái. Dekel maga is képviselte Izraelt az 1992-es Eurovíziós Dalfesztiválon, és a hatodik helyen végzett. Előadásának egy részletét le is játszották felvételről az est során.
Ugyancsak először fordult elő, hogy nem volt zenekar, hanem felvételről szólt a zene. Az éneknek természetesen élőnek kellett lennie továbbra is. Emellett eltörölték az 1977-es Eurovíziós Dalfesztivál óta érvényben levő nyelvi használatot korlátozó szabályozást is. Ezt kihasználva sokan döntöttek úgy, hogy angol nyelven énekelnek.
Ekkor került bevezetésre a Big Four ("Négy Nagy") státusz, mely automatikus helyet biztosított a döntőben a verseny négy legnagyobb finanszírozójának, az Egyesült Királyságnak, Franciaországnak, Németországnak és Spanyolországnak.
A dalok közötti szünetben Dana International adtal elő Free című dalát, mely Izraelben okozott némi konfliktust a dalszövege miatt. Szereplése más miatt is emlékezetes maradt. A hagyományoknak megfelelően ő adta volna át a díjat a győztesnek, ám mikor kezébe vette a trófeát, összeroskadt a díj súlya alatt és elesett.
Az izraeli IBA tévé kiadott egy CD-t, melyen a verseny dalait kívánták összegyűjteni. Ez azonban nem egy EBU által támogatott hivatalos kiadvány volt, és több hibát is tartalmazott, például engedély hiányában nem volt rajta az összes dal, néhány pedig nem a versenyen előadott verzióban szerepelt. Az ötlet azonban népszerűnek bizonyult, így a következő évtől az EBU minden évben kiadott egy hivatalos CD-t a verseny dalaival, 2004-től pedig már az egész versenyt tartalmazó DVD-ket is árusítanak.
Érdekesség, hogy a verseny végén a győztes dal előadása után az összes résztvevő együtt énekelte el Izrael 1979-ben győztes Hallelujah című dalának angol nyelvű változatát, mellyel a Jugoszlávia bombázása miatt szenvedőkre kívántak megemlékezni.

A szavazás

A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.
A verseny előtt nagy esélyesnek tartották a győzelemre Izland és Ciprus dalát. Előbbi valóban jól szerepelt, utóbbi azonban mindössze két ponttal az utolsó előtti helyen zárt.
A szavazás során Izland, Horvátország, Németország és Svédország tűnt esélyesnek. Az izgalmas szavazás végén a svédek végeztek az élen, 1974, 1984 és 1991 után a negyedik győzelmüket aratva ezzel.

Eredmények

forrás: wikipédia