Az 1996-os Eurovíziós Dalfesztivál volt a negyvenegyedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Norvégia fővárosa, Oslo adott otthont. A helyszín az oslói Spektrum Aréna volt.

A résztvevők

Először a verseny történetében – a házigazda Norvégia kivételével – mindegyik indulni kívánó országnak részt kellett venni egy selejtezőn. A verseny előtt néhány hónappal mindegyik ország zsűrije megkapta a dalok hangfelvételeit, majd az alapján szavaztak. Az összesített lista első huszonkettő helyezettje vehetett részt az oslói versenyen. Az ötlet nem vált be, hiszen így néhány ország feleslegesen rendezett nemzeti döntőt, ezért ez az egyetlen év, hogy ezt a formátumot alkalmazták.
A magyar induló Delhusa Gjon volt, aki Fortuna című dalával a Magyar Televízió által rendezett nemzeti döntőn nyerte el az indulás jogát. A dalcím ellenére roppant balszerencsés módon maradt le a nemzetközi döntőről: a finn indulóval holtversenyben végzett a huszonkettedik helyen, de Finnország kapta meg az utolsó továbbjutó helyet, mert több magas pontszámot kapott.
Először vett volna részt Macedónia, de kiestek a selejtezőn. Nagy meglepetés volt az előzetesen esélyesnek tartott Németország kudarca is. Ez a dalverseny történetében az egyetlen alkalom, hogy nem volt német dal a döntőben. Az EBU sem örült a nagyszámú német közönség elvesztésének, ezért módosítottak a szabályokon: 1997-től átlagpontok segítségével választották ki a résztvevőket, majd 1999-ben bevezették a Négy Nagy státuszt, amely automatikus helyet biztosított a döntőben a verseny négy legnagyobb finanszírozójának, az Egyesült Királyságnak, Franciaországnak, Németországnak és Spanyolországnak. A Négy Nagy státusz 2011-ben Öt Nagy-ra bővült, mivel ekkor, 1997 után visszatért a versenybe Olaszország.
Elisabeth Andreassent érte az a megtiszteltetés, hogy képviselje a házigazda Norvégiát. Számára ez már a negyedik szereplés volt. Korábban 1982-ben vett részt – bár akkor Svédországot képviselte –, majd 1985-ben megnyerte a versenyt, míg 1994-ben a hatodik helyen végzett. Ezúttal pedig a második helyen zárt. Rajta kívül 1989 után mádoszor vett részt a görög Mariana Efstratiou is.

A verseny

A norvég szervezők két újítással próbálkoztak, ezek azonban nem váltak hagyománnyá. Először a verseny történetében mindegyik dal előtt lejátszottak egy bejátszást, melyben az adott ország egy elöljárója – főleg elnökök, miniszterelnökök – kívántak sok szerencsét az indulóknak. A másik újítás a rendkívül látványos, háromdimenziós pontozótábla volt.

A szavazás

A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.
A házigazda Norvégia a második helyen végzett, azonban egyik zsűritől sem kaptak maximális pontot, így az I evighet című dal egy rekordot tudhat magáénak: a legjobb helyezést elérő dal, amely egy 12 pontot sem kapott.
Írország hetedik győzelmét aratta, mely rekordnak számít. A győztes, hagyományos kelta zenén alapuló dal azonban csak Írországban és az Egyesült Királyságban került fel a slágerlistára: harmadik és negyvenedik helyig jutott. Ezzel szemben Gina G Ooh Aah… Just A Little Bit című dala – mely csak a nyolcadik helyet kapta a zsűriktől –, világsláger lett, Japánban listavezető volt, az amerikai Billboard Hot 100 listán a tizenkettedik helyig jutott és Grammy-díjra is jelölték az énekesnőt. A következő 1997-es Eurovíziós Dalfesztiválen, bár még csak néhány országban, már bevezették a zsűrik helyett a telefonos szavazást.

Eredmények

forrás: wikipédia