A 2010-es Eurovíziós Dalverseny volt az ötvenötödik Eurovíziós Dalverseny, amit Norvégia rendezett, mivel a 2009-es Eurovíziós Dalversenyt a norvég versenyző, Alexander Rybak nyerte. Két elődöntőt rendeztek, az elsőt 2010. május 25-én, a másodikat pedig május 27-én. A döntőre 2010. május 29-én került sor. A helyszín a bærumi Telenor Aréna volt. Magyar induló ebben az évben nem volt, viszont a Duna TV közvetítette mind az elődöntőket és a döntőt is.
A helyszín és a verseny témája
A norvég kultúrminiszter Trond Giske és a norvég köztelevízió, az NRK vezetője Hans-Tore Bjerkaas 17 millió eurós költségvetésben állapodtak meg. (Ez 150 millió norvég korona) A költségvetés a 2009-es versenyre szánt összegnél kevesebb, de a 2007-es verseny összköltségénél több. 2009. július 3-án született döntés arról, hogy az újonnan épült Telenor Aréna fog otthont adni a versenynek, az 1996-os Eurovíziós Dalfesztivál helyszínéül szolgáló Oslo Spektrum helyett.
A verseny témáját, logóját az NRK 2009. december 4-én hozta nyilvánosságra, amikor Moszkva polgármestere ünnepélyesen átadta a vendéglátó szerepét Oslo és Bærum polgármesterének. A logó több, különböző méretű (szürke, rózsaszín és arany) buborékból áll, amiben fellelhető a 2004 óta használatos "szivecskés" jel, illetve az EBU és az NRK logója. A műsor szlogenje: "Share The Moment", vagyis Oszd meg a pillanatot.
A résztvevők
A versenyt szervező Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU) legfontosabb célkitűzése volt, hogy a korábbi éveket kihagyó országok - Olaszország, Monaco, Luxemburg és Ausztria - 2010-ben újra részt vegyenek a versenyen. Később mindannyian megerősítették, hogy nem neveznek, visszatért viszont a 2009-es versenyt kihagyó Grúzia. Magyarország (MTV) 2009. október 22-én bejelentette – anyagi problémákra hivatkozva – hogy visszalép a szerepléstől, így az MTV nem nevezett magyar résztvevőt az oslói versenyre. A cseh, a montenegrói és az andorrai televízió szintén a visszalépés mellett döntött. Így összesen harminckilenc ország vesz részt a versenyen. 2006 óta először volt negyven alatt a résztvevők száma. A résztvevőkön kívül Ausztrália, Új-Zéland, Koszovó, Montenegró és Kazahsztán is közvetítte a dalversenyt. Magyarországon a Duna Televízió közvetítette a műsort.
Az EBU büntetést szabott ki az ukrán köztévére, mert a határidő lejártakor még nem neveztek be dalt. Az ukrán televízió még 2009 végén jelentette be, hogy Vaszil Lazarovics fogja képviselni az országot, majd egy március 5-én tartott válogatón öt szerzemény közül választották ki számára az I Love You című versenydalt. Ám március 15-én – egy héttel a határidő előtt – új nemzeti döntőt írtak ki, miután kritika érte őket, amiért nem adtak lehetőséget más előadóknak a nemzeti döntőben való részvételre. A húszfős mezőnyben Lazarovics is versenyzett, de csak hetedik lett. A győztes Alyosha To Be Free daláról néhány órával a döntő után kiderült , hogy már két évvel korábban megjelent, így nem felel meg a verseny szabályainak. Az EBU a helyzetre való tekintettel nem zárta ki Ukrajnát, viszont pénzbüntetést szabott ki, valamint lehetőséget adott nekik, hogy egy héten belül új dalt válasszanak. Határidőn kívül, Alyoshának a Sweet people című rockballadát választották.
Másodszor vett részt az 1993-as Eurovíziós Dalfesztivál ír győztese, Niamh Kavanagh. Ugyancsak másodszor szerepelt a horvát Feminnem együttes, bár 2005-ben Bosznia-Hercegovinát képviselték. Sorozatban harmadszor szerepelt az izlandi Hera Björk, aki az előző két évben csak háttérénekes volt, ám ezúttal szólóénekesként versenyzett.
A versenyszabályok változása
2009. október 11-én az EBU Referenciacsoportjának ülésén született döntés arról, hogy az előző évi döntőben bevezetett szavazási módszert kiterjesztik az elődöntőkre is, ennek értelmében ott is telefonos szavazás és szakmai zsűri keveréke állítja fel a sorrendet, és az első tíz helyezett fog továbbjutni a döntőbe. Egyúttal eltörölték a 2008-ban és 2009-ben alkalmazott rendszert, mely alapján kilenc dal jutott tovább a nézői szavazatok alapján, egy pedig a zsűri szabadkártyásaként.
Emellett megváltoztatták a szavazás időtartamát is. A korábbi években a dalok elhangzása után tizenöt percig lehetett szavazni. A szabályváltozás értelmében a nézők már az első dal előadásának kezdetekor szavazhatnak, illetve a dalok elhangzása után még tizenöt percig. E módszert az EBU először a Junior Eurovíziós Dalfesztiválon tesztelte, ahol 2006 óta sikerrel alkalmazzák.
Az elődöntők felosztása
A harmincnégy elődöntős országot öt kalapba osztották földrajzi elhelyezkedésük, és szavazási szokásaik alapján, a 2008-ban bevezetett módon. A február 7-én tartott sorsoláson a kalapok egyik fele az első elődöntőbe, a másik a második elődöntőbe került. Ennek célja a szavazás igazságosabbá tétele volt. Újításként a sorsolás során azt is eldöntötték, hogy az egyes országok az adott elődöntő első, vagy második felében fognak fellépni, így a delegációk előre tudják, mikor kell megérkezniük a próbákra. A végleges fellépési sorrend egy március 23-án tartott sorsolás után alakult ki. A sorsolás során a 2007-ben bevezetett módon néhány ország saját maga választhatta ki a sorszámát. E szabadkártyát a két elődöntő első és második felének, illetve a döntő fellépési sorrendjének sorsolása során elsőként kihúzott országok kapták. A szerencsések Szerbia, Fehéroroszország, Svájc, Bulgária és Németország voltak.
1. kalap |
2. kalap |
3. kalap |
Albánia
Bosznia-Hercegovina
Horvátország
Macedónia VJK
Szerbia
Szlovénia
Svájc
|
Dánia
Észtország
Finnország
Izland
Lettország
Litvánia
Svédország
|
Azerbajdzsán
Fehéroroszország
Grúzia
Izrael
Moldova
Oroszország
Ukrajna
|
4. kalap |
5. kalap |
Belgium
Ciprus
Görögország
Hollandia
Málta
Örményország
Törökország
|
Bulgária
Írország
Lengyelország
Portugália
Románia
Szlovákia
|
A verseny
1999 után második alkalommal három műsorvezető volt, Nadia Hasnaoui, Haddy N'jie és Erik Solbakken. Hasnaoui feladata volt az elődöntők eredményének kihirdetése és a döntőben a szavazatok fogadása.
1964 után második alkalommal fordult elő, hogy megzavarták a versenyt: a döntőben a spanyol dal előadása alatt Jimmy Jump a színpadra futott, majd elszaladt a közelgő biztonsági őrök elől. Bár az énekes zavartalanul folytatta az előadást, a közjáték miatt a spanyol dalt az utolsó fellépő után újból előadták.
A dalok közötti képeslapok a következő ország alakjával kezdődtek, mely az arénában a nézők feje fölött egy számítógépes grafikaként rajzolódott ki. Ezt követően az adott ország fővárosában zászlót lengető rajongókat láthattunk, miközben mutatták a színpadon készülődő énekeseket. A képeslap a nézők feje fölött kifeszülő grafikus zászlóval zárult.
A döntő egy zenés történelmi áttekintéssel kezdődött, bemutatva a dalfesztivál fejlődését. A szavazatok számlálása alatti szünetben egy flash mob előadást láthattunk a Madcon együttes közreműködésével, előre felvett, valamint élő képeket Európa-szerte táncoló emberekről. A norvég televízió emellett mindegyik országban előre felvett egy videót, amely egy televíziót néző és zászlót lengető család ünneplését mutatta. Ezeket a videókat a döntőben az egyes előadások végén, illetve a szavazás során is láthattuk. Az ukrán családban feltűnt egy korábbi énekes is, a 2007-ben induló Verka Szergyucska.
A szavazás
Az elődöntőkben a szavazás a tavalyi döntőben bevezetett módon történt. Mindegyik ország rendelkezett egy ötfős szakmai zsűrivel, és az ő pontjaik, valamint a nézők telefonos szavazatai közösen alakították ki az eredményt. Nagy meglepetést okozott a svéd induló kiesése, hiszen így Svédország 1976 óta először nem volt ott a döntőben. Az elődöntők eredményeit a döntő után hozták nyilvánosságra. Ez alapján az első elődöntőben Finnország mindössze három, a második elődöntőben Svédország mindössze öt ponttal maradt le a továbbjutást érő tíz hely egyikéről. Az első elődöntőben Lettország végzett az utolsó helyen sorozatban második alkalommal, míg a második elődöntőben Svájc zárt a tabella legalján.
A döntőben az elődöntőkhöz hasonlóan szakmai zsűrik és a nézők közösen alakították ki az eredményt. A szavazás során Németország hamar az élre állt, és végül 1982 után második győzelmüket aratták, egyesített országként először. Emellett ez az első alkalom, hogy a Négy Nagy ország egyike nyerte meg a dalversenyt a státus 2000-es bevezetése óta.
Második helyezett a második elődöntő győztese, Törökország lett, míg a harmadik helyen 2005 után másodszor Románia végzett. Az első elődöntőben fölényes győzelmet arató Belgium a döntőben a hatodik helyen zárt. A döntőben utolsó helyen az Egyesült Királyság zárt, 2003 és 2008 után rövid időn belül már a harmadik alkalommal. A házigazda Norvégia ezúttal csak a huszadik helyen zárt. Érdekesség, hogy akárcsak az előző két alkalommal, amikor ők rendezték a versenyt (1986 és 1996), ezúttal sem örülhettek hazai pályán 12 pontnak. A legtöbb, hét pontot, Észtországtól kapták.
Érdekesség, hogy Románia először nem adott 12 pontot Moldovának, csak 10-et.
Első elődöntő
Az első elődöntőt május 25-én rendezték tizenhét ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki. Az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A résztvevő országokon kívül Franciaország, Spanyolország és Németország is az első elődöntőben szavazott.
1 |
Moldova |
SunStroke Project & Olia Tira |
Run Away |
10. |
2 |
Oroszország |
Peter Nalitch & Friends |
Lost and Forgotten |
7. |
3 |
Észtország |
Malcolm Lincoln |
Siren |
14. |
4 |
Szlovákia |
Kristina |
Horehronie |
16. |
5 |
Finnország |
Kuunkuiskaajat |
Työlki ellää |
11. |
6 |
Lettország |
Aisha |
What For? |
17. |
7 |
Szerbia |
Milan Stanković |
Ovo je Balkan |
5. |
8 |
Bosznia-Hercegovina |
Vukašin Brajić |
Thunder and Lightning |
8. |
9 |
Lengyelország |
Marcin Mroziński |
Legenda |
13. |
10 |
Belgium |
Tom Dice |
Me and My Guitar |
1. |
11 |
Málta |
Thea Garrett |
My Dream |
12. |
12 |
Albánia |
Juliana Pasha |
It’s All About You |
6. |
13 |
Görögország |
Giorgos Alkaios & Friends |
OPA! |
2. |
14 |
Portugália |
Filipa Azevedo |
Há dias assim |
4. |
15 |
Macedónia VJK |
Gjoko Taneski |
Jas ja imam silata |
15. |
16 |
Fehéroroszország |
3+2 és Robert Wells |
Butterflies |
9. |
17 |
Izland |
Hera Björk |
Je ne sais quoi |
3. |
Második elődöntő és Döntő (katt)
forrás: wikipédia
|