A Dalfesztivál formátuma az évek során sokat változott; az alaptételek azonban megmaradtak: a résztvevő országok dalokat küldenek be, amit élő televíziós műsorban előadnak és az EBU az Eurovíziós Hálozaton keresztül egyszerre az összes országban közvetíti. Egy „ország”-ot, mint résztvevőt egy televíziós társaság képvisel az adott országból. A műsort az egyik résztvevő ország rendezi, és az adást a rendező város előadóterméből közvetítik. A műsor alatt, miután minden dalt elénekeltek, az országok leadják szavazataikat a többi ország előadásaira: a saját dalra nem szabad szavazni. A műsor végén kikiáltják a győztesnek a legtöbb pontot elnyert dalt. A győztesnek csupán egy trófea jár, és a győzelem dicsősége, ugyanakkor szokás a nyertes dal szövegírójának is trófeát adni és a győztes országot felkérni a következő évi verseny rendezésére.
A műsort minden esetben egy vagy több televíziós bemondó nyitja, üdvözölve a show nézőit. A legtöbb rendező ország megpróbálja kihasználni a széles körű nemzetközi közönségre alapozva a show lehetőségeit az ország turisztikai reklámozására, így gyakran láthatunk videófelvételeket a rendező nemzet különböző tájairól az egyes előadások között. A dalok közt és a szavazásra való felhívás közt egy átvezető előadás van, ami a szórakoztatás bármilyen elképzelhető formája lehet. Az átvezető előadások közt volt a The Wombles (1974.) és a Riverdance első bemutatása (1994).
A közvetítések előtt játszott főcímzene a Marc-Antoine Charpentier Te Deum-jának prelúdiuma.
Az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét általában egy tavaszi szombat estén tartják Közép-Európai Nyári Idő szerint 21:00 órakor. Általában egy májusi szombatot választanak, bár tartottak már márciusban is Dalfesztivált. 2004 óta, a részt venni kívánó országok nagy száma miatt, egy Elődöntőnek nevezett kvalifikációs kört is tartottak a döntő előtti szerdán vagy csütörtökön. A 2008-as Eurovíziós Dalverseny óta pedig két elődöntőt is rendeznek.

forrás: wikipédia